Střekov (vár)

Az Elba-völgynek ez a jellegzetes dominánsa, amely 1963 óta kulturális műemlékként védett, valószínűleg Luxemburgi János király kezdeményezésére épült, aki 1319-ben adományozta a helyi hűbérbirtokot Pešíknek Veitmilből. Még ugyanebben az évben a Vartenberkek szerezték meg a székhelyet, majd a tulajdonosok váltakozása után – akik között voltak a meisseni őrgrófok, a Kladnai Kladenek vagy a Fictumok – a 16. század elején a Starý Dvůr-i Glacok kényelmesebb, késő gótikus formára építették át. A várat leghosszabb ideig a Lobkowiczok birtokolták, mégpedig 1563-tól 1945-ig, majd 1992-től ismét, és bár nem lakták állandóan, a harmincéves háborúig üzemképes állapotban tartották. E konfliktus során azonban a várat többször is bevették és felgyújtották, és fokozatos pusztulását az sem akadályozta meg, hogy a hétéves háború alatt utoljára katonai erődként szolgált. Új korszakot hozott a romantika időszaka, amikor a rom a jelentős személyiségek és a hétköznapi turisták keresett célpontjává vált, akik számára 1830-ban étterem létesült itt, amelyre kiterjedt építési munkálatok következtek a 19. század nyolcvanas éveiben és 1911-től 1912-ig.